Energiaár a cégeknek: szabadpiac, fix vagy indexált szerződés?

A magyar cégek döntő többsége nem kaphat hatósági árat: egyetemes szolgáltatásban csak a kis csatlakozási teljesítményű mikrovállalkozások maradhatnak, mindenki más a szabadpiacon szerződik. Ott a fő kérdés az, ki viseli az árkockázatot: a kereskedő (fix ár) vagy a cég (tőzsdei indexálás). Alább a díjelemek, a szerződéstípusok és a HUPX-árak, amelyekhez mérni lehet az ajánlatokat.

Ki maradhat egyetemes szolgáltatásban?

A villamosenergia-törvény (2007. évi LXXXVI. törvény, VET) 50. § (3) bekezdése szerint egyetemes szolgáltatást a lakossági fogyasztó, valamint az a mikrovállalkozás vehet igénybe, amely hálózathasználati szerződéssel rendelkezik, kisfeszültségű hálózatra csatlakozik, és valamennyi felhasználási helyén együttesen legfeljebb 3×63 A a csatlakozási teljesítménye. Mikrovállalkozás a kkv-törvény (2004. évi XXXIV. törvény) 3. § (3) bekezdése szerint az a cég, amely 10 főnél kevesebbet foglalkoztat, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Ha a cég egy feltételnek sem felel meg (például bővült a létszám, vagy egy új telephely miatt túllépi a teljesítményhatárt), az egyetemes szolgáltató nem értékesíthet neki áramot (VET 50. § (1)), és szabadpiaci szerződést kell kötnie. Érdemes ezt évente ellenőrizni, mert a jogosultságot a szolgáltató nyilatkozattal kérheti igazolni.

Miből áll a céges áramszámla?

A szabadpiaci számla több, egymástól független elemből áll. Ezek közül csak egy részéről lehet tárgyalni.

A rendszerhasználati díjak alkalmazásának és számlázásának szabályait a 10/2024. (XI. 14.) MEKH rendelet tartalmazza, az éves díjtételeket a MEKH határozza meg (2026-ra a H2995/2025. számú határozat szerint). A díjak a csatlakozás feszültségszintjétől és a mérés módjától függenek, ezért két azonos fogyasztású cég is eltérő rendszerhasználati díjat fizethet.

Gyakorlati következmény: ha egy ajánlat „all-in” árat ad, kérdezd meg, mely tételeket tartalmazza. Az összehasonlításnál mindig az energiadíj + kereskedői költség összegét nézd, azonos mértékegységben (Ft/kWh vagy euró/MWh) és azonos árfolyammal.

Fix, indexált vagy vegyes szerződés?

A fix áras szerződésben a kereskedő a szerződéskötéskor rögzíti az energiadíjat a teljes futamidőre. Ezt a határidős piacon (például éves zsinórtermékkel) fedezi, és felárat számít a kockázatért. A HUPX-indexált szerződésben az ár a magyar áramtőzsde másnapi (day-ahead) piacának órás vagy negyedórás áraihoz kötött, plusz egy rögzített kereskedői felár. A vegyes (tranche-os, részletekben rögzített) konstrukcióban a cég a várható fogyasztás egy részét több időpontban fixálja, a maradék indexált marad.

A szerződések fontos kiegészítője a tűréssáv: fix árnál a kereskedő általában a lekötött mennyiség egy sávjára vállalja az árat, a sáv feletti vagy alatti eltérést piaci áron vagy pótdíjjal számolja el. Ha a termelésed szezonális vagy bizonytalan, ezt a sávot érdemes tágabbra tárgyalni.

Mit mutatnak a HUPX-árak?

A HUPX 2025-ös éves jelentése szerint a másnapi piacon az éves átlagár így alakult:

Két tanulság van. Az egyik, hogy 2025-ben a csúcsidős (munkanapi nappali) átlag alacsonyabb volt a zsinóráránál: a nappali napelemes termelés lenyomja a déli órák árát, a drága órák estére tolódnak. Egy nappal termelő üzem indexált szerződéssel ezért jobban járhat, mint egy éjjel-nappal működő. A másik, hogy a negatív árak is gyakoribbak: ilyenkor az indexált ügyfél elvileg kevesebbet fizet, de csak ha a szerződése ezt továbbadja, és nem ír elő minimális árat.

Ezek a számok a nagykereskedelmi energiaárat mutatják, nem a számla végösszegét: a rendszerhasználati díjak, pénzeszközök, adók és a kereskedői felár erre jönnek rá.

Mikor érdemes újratárgyalni?

A legtöbb céges szerződés egy naptári évre vagy annál hosszabb időre szól, és a kereskedők az ajánlatot a határidős piac aznapi árához kötik, jellemzően rövid érvényességgel. Ezért nem a szerződés lejárata előtti utolsó hét a jó időpont: érdemes hónapokkal korábban ajánlatot kérni, és figyelni, hogyan mozog a következő évi termék ára. Akkor is érdemes újratárgyalni, ha a fogyasztás érdemben változik (új gépsor, napelem, telephely-bezárás), mert a tűréssávon kívüli eltérés drága lehet. Indexált szerződésnél pedig évente nézd meg, mennyit fizettél ténylegesen a fix ajánlatokhoz képest: ez a legjobb mérce a következő döntéshez.

Kockázatkezelés: ellenőrzőlista szerződéskötés előtt

1. Ismerd a fogyasztási profilodat. Kérd le az elosztótól a negyedórás vagy órás terhelési görbét az elmúlt 12 hónapra. Enélkül sem fix, sem indexált ajánlat nem értékelhető.
2. Határozd meg a kockázattűrést. Mekkora havi költségingadozást bír el a cash flow? Ha kicsit, fix vagy vegyes konstrukció kell.
3. Nézd meg a futamidőt. Hosszabb fixálás nagyobb biztonság, de nagyobb kockázat, ha a piac esik.
4. Tárgyald a tűréssávot és a túllépés árát.
5. Kérdezz rá a fixálási jogra. Vegyes szerződésnél mikor, milyen mennyiségben és milyen áron rögzíthetsz.
6. Olvasd el a biztosíték- és felmondási feltételeket. Bankgarancia, előleg, idő előtti kilépés díja.
7. Hasonlíts azonos alapon. Ugyanaz a mennyiség, időszak, mértékegység, árfolyam.
8. Számolj a saját termeléssel. Ha napelemet tervezel, a délutáni olcsó órák miatt a megtérülés más, mint néhány éve; a fogyasztás áttolása (hűtés, töltés) is számít. Az elektromos flotta töltéséről a céges elektromos autókról szóló cikkünk szól.

A rendszeresen mért energiaadat a nagyvevők fenntarthatósági kérdőíveinél is jól jön; erről az ESG-jelentésről szóló cikkünk ír. További piaci elemzések a Cégek és piacok rovatban. A rendszerhasználati díjakat a MEKH honlapja, a VET szövegét a Nemzeti Jogszabálytár közli.

A szabályok 2026 novemberi állapotot tükröznek; konkrét ügyben kérd jogász véleményét.